
Az ismert jelképrendszerekben a lándzsát a feudális függés kifejezésére szokás használni, így például a német-római császár a vazallusainak küldött lándzsát, de a magyar királyok a lándzsát sokkal inkább szuverén királyi jelképként használták.
A hátlapi karoling templom főleg a német területeken, azon belül is Bajorországra jellemző, amely régióval a korszakban a legerősebb kapcsolataink voltak. Bajor környezetben azonban nem került elő ilyen érme, ezzel is erősítve az érme magyar voltát.
Ezen érméből körülbelül félszáz ismert jelenleg a világon. A Hansági Múzeumban őrzött érmét Tomka Péter régész találta, terepbejáráskor 1992-ben Lébény-Kaszásdomb lelőhelyen, átmérője 20 mm és Gedai István megfigyelései alapján 1002-re datálható. Érdekesség továbbá az érmén lévő két lyuk, ami arra utal, hogy a darabot később nyakba akasztva is hordták.