A tallér a XVI. század eleje óta a legelterjedtebb pénzfaj volt Európa-szerte.
A súlyos ezüstpénzdarab létrejöttét a pénzforgalom emelkedése, valamint a tiroli és érchegységi ezüstbányák bőséges termése eredményezte.
A magyarországi tallérverés bevezetésére 1553-ban került sor Körmöcbányán, országgyűlési felhatalmazás alapján.
Az első magyar tallérok hátlapján még kiemelt szerepet kaptak a jellegzetes magyar éremképi elemek, a Madonna alakja és a magyar címer, a későbbiek során ezek jelentősége visszaszorult. A hátlapon látható két szárnyas angyalfej miatt ún. angyalos tallérnak nevezett első magyar ezüsttallér különleges ritkaságnak számít. A tallér mindenütt nagy népszerűségre tett szert és mint értékpénz többnyire csaknem teljesen színezüstből készült.
Többféle méretű és finomságú tallért vertek, emellett mindenféle külföldi tallérok is forogtak a napi forgalomban, jellemzően mind egyenlő értékben. Az 1559-től vert Reichsguldiner kezdetben pontosan egy rajnai aranyforinttal volt egyenértékű. A tallér-alapú pénzrendszer piaci névértékeihez jó eligazítást ad a következő cikk: Tallér-alapú pénzrendszer (1524 – 1553 – 1659) >>