Emőd Péter interjúja Nudelman Lászlóval
Felkészültség, szakértelem, innováció, odafigyelés a legapróbb részletekre a hazai numizmatika egyik legelismertebb szaktekintélye segít eloszlatni az éremgyűjtést és kereskedelmet még ma is körülvevő misztikus ködöt.
Nudelman László (60) a hazai éremkereskedelem meghatározó szereplője. Gyűjtőként több területen is maradandót alkotott: az Árpád-házi pénzekre koncentráló numizmatikai kollekcióját 1989-ben a Magyar Nemzeti Bank vásároltameg; az 1848-49-es forradalom és szabadságharc relikviáiból összeállított gyűjteményét önálló aukción értékesítette. A XX. század első felének mestereivel indult képzőművészeti gyűjteményének súlypontja később áttolódott a század második felére; napjainkra az 1945 utáni magyar festészet páratlan színvonalú kollekcióját tudhatja magáénak, melynek gerincét Barcsay Jenő, Bálint Endre, Korniss Dezső és Vajda Lajos főművei alkotják, de életművi jelentőségű munkákat őriz olyan kortárs mesterektől is, mint Lakner László, Keserü Ilona vagy Nádler István.
Numizmatikai munkásságának elismerését többek között a hivatásos numizmatikusok világszerte mindössze 113 tagot számláló nemzetközi szervezetébe történő felvétele jelzi, míg műgyűjtői munkásságával bekerült a Műértő által összeállított Magyar Power 50-be, azaz a hazai művészeti színtér 50 legbefolyásosabb szereplője közé.
- Nudelman úr, gyűjteményével Ön beírta nevét a hazai képzőművészet történetébe is, mostani beszélgetésünk témája azonban a numizmatika. Mikor és hogyan „fertőzte meg” az éremgyűjtési láz?
- Még gyerekkoromban. Sokakhoz hasonlóan én is a bélyegekkel kezdtem, de már 11 éves koromban az érem lett a máig tartó nagy szerelem, ami idővel hivatásommá is vált. A gyűjtést az Árpád-házi pénzekkel kezdtem, majd a garasokkal folytattam. Közben persze igyekeztem minél több szakmai ismeretre is szert tenni, amiben a szakirodalom mellett az idősebb gyűjtők tanácsai segítettek a legtöbbet. Az egyetem után kezdetben üzletkötőként dolgoztam, de már ekkor sem konzervekkel vagy gépekkel kereskedtem, hanem ezüsttel, érmekkel, ékszerekkel. Időközben elvégeztem egy becsüs tanfolyamot is.
- Melyik volt életében az az időszak, aminek hatására végérvényesen eljegyezte magát a numizmatikával?
- A legtöbbet talán az a négy esztendő jelentette, amit az egyetem és néhány évnyi külkereskedői munka után Németországban töltöttem. Itt is műtárgyakkal és érmekkel foglalkoztam, rendszeresen jártam aukciókra és igazából itt tanultam meg a szakmát. Néhány apró, de nagy tanulsággal járó akkori történet máig megmaradt bennem. Egyszer például el akartam adni egy pásztorfiút ábrázoló meisseni porcelánfigurát, ami a XVIII. század közepének egyik legismertebb porcelántervezője, Johann Joachim Kändler munkája volt. Nagyon méltánytalannak tartottam, hogy a remélt ár harmadát ajánlották csak érte. Csak később értettem meg, hogy igazuk volt. Az én példányom már nem az eredeti, 1741-es sorozatból származott, hanem 20 évvel később készült a manufaktúrában. Az eredetivel egybevetve a különbség kicsi, de nyilvánvaló volt. Akkor értettem meg, milyen fontosak ebben a szakmában a nüanszok, milyen alapvetően befolyásolja egy tárgy értékét eredetisége és állapota.
- Hogyan és mikor indult itthoni éremkereskedői pályafutása?
- A rendszerváltáskor hazajöttem és alapítottam egy numizmatikával és műtárgyakkal foglalkozó céget. Az éremkereskedelem csakhamar fő hivatásommá vált, műgyűjteményem kialakítása és fejlesztése pedig szenvedélyes hobbimmá. Felmértem, hogy az újkori magyar aranypénzekből nagyon kevés maradt itthon, külföldön viszont akkoriban viszonylag jó áron lehetett megszerezni ezeket. Az ott felvásárolt, szinte gyűjteménnyé rendszerezett anyagból szerveztem első árverésemet 1995-ben. Komolyabb önálló numizmatikai aukciók addig egy-két kivételtől eltekintve nem voltak Magyarországon, ilyen tételek inkább vegyes profilú árverések kínálatában jelentek meg, például a BÁV-nál. 4.000 katalógust nyomattam, s bel- és külföldön egyaránt eljuttattam őket minden szóba jöhető gyűjtőnek. Magát az aukciót is külföldi tapasztalataim alapján, az akkori legkorszerűbb technika bevetésével szerveztem meg, s az árakat alacsonyról indítottam. 200-an jöttek el az árverésre, köztük 25-30 külföldi gyűjtő is, de a győztes ajánlattevők többnyire magyarok voltak. A 90 millió forintos összleütési ár akkor igen komoly eredménynek számított, s akik vásároltak, nem jártak rosszul: ezek a tételek ma átlagosan 10-12-szer annyit érnek, mint 19 évvel ezelőtt. Ez az aukció igen komoly nemzetközi elismerést is hozott a számomra, ezt követően vettek fel ugyanis – térségünkből elsőként és még ma is csaknem egyedüliként – a Hivatásos Numizmatikusok Nemzetközi Szövetségébe (IAPN). Az 1995-ös nyitány után a következő két évben Bécsben szerveztem aukciókat az ottani Rauch árverőházzal közösen, itthon viszont vártam mindaddig, amíg ismét egy kiemelkedő minőségű anyagot tudtam összeállítani. Ehhez Magyarország uniós csatlakozása után teremtődtek meg a feltételek. 2008 óta átlagosan évi egy aukciót tartok a Hotel Kempinskiben; ezek forgalma rendszerint egymillió euró körül alakul. Eddigi rekordévünkben, ami történetesen éppen a 2009-es válságév volt, ennek több mint a dupláját értük el.
- Minden gyűjtő, a legszenvedélyesebb is, szeretné, ha hobbija értékálló befektetésnek bizonyulna. Mennyire hálás terep ebből a szempontból az éremgyűjtés?
- A gyűjtői érmek ára hosszabb távon mindenkor emelkedést mutat, de ez az emelkedés nem lineáris és előfordulhatnak átmeneti visszaesések is. Mindig vannak olyan divatos területek, ahol már rövid távon is igen komoly haszon realizálható - az erdélyi pénzek értéke például 2002 és 2008 között a hat-nyolcszorosára emelkedett - de hosszabb távon, 8-12 év után rendszerint már minden gyűjtői érem haszonnal adható el. A festménypiacon sokszor tapasztalható komoly bukások itt jóval ritkábban fordulnak elő, hiszen az érték megítélésében kevesebb a szubjektív elem; szinte mindig lehet olyan eladásokat találni a nemzetközi adatbázisokban – melyekben egyébként a nálunk elért árak is szerepelnek –, amik referenciaként szolgálhatnak a reális értékmeghatározáshoz. Az érmek egy másik nagy előnye, hogy viszonylag magas likviditású befektetésnek számítanak: ha van egy 1.000 forintot érő érmém, 800 forintért egy perc, 900-ért egy nap alatt biztosan el tudom adni. Ugyanez például egy festményről nem mondható el. Vonzóvá teszi az éremgyűjtést továbbá az is, hogy nagy értéket kis helyen lehet tárolni, s ha a biztonsági körülmények megkívánják, akár lakásunkon kívül, egy széfben is. Károsodásuk veszélye is kisebb, mint például a festményeké vagy a grafikáké, bár az is igaz, hogy ha megtörténik a baj, például az érem leesik és csorbul a pereme, vagy valamivel megkarcoljuk, akkor ezek a sérülések nagyon nehezen tüntethetők el nyomtalanul, márpedig ugyanazon érem két példányának ára között igen nagy lehet a különbség állapotuk, vagy, ahogy mi mondjuk, tartásuk függvényében.
- Minden gyűjtő rémálma, hogy drága pénzért hamisítványt vásárol. A sajtó rendszeresen hírt ad hamis festményekről, éremhamisítási ügyekről azonban nemigen hallani. Azt jelenti ez, hogy itt ritkábbak az ilyen esetek?
- Remélhetőleg igen, de azért az éremvásárlásnál sem árt az óvatosság. A technikai, többek között a számítástechnikai fejlődés a hamisítókat is segíti, egyre olcsóbban és egyre jobb minőségben lehet hamisítványokat előállítani. Ma már akár egy viszonylag olcsó, 100-200 ezer forintot érő érem hamis példányát is haszonnal lehet értékesíteni.
- A gyengébb hamisítványokat nyilván egy képzett gyűjtő is könnyen felismeri, de mi a helyzet a profi példányokkal? Kinek a döntését fogadja el a gyűjtő vitás esetekben?
- Valóban vannak olyan jó hamisítványok, amelyeket csak akkor tudunk biztonsággal leleplezni, ha nemcsak a vitatott példányt vehetjük kézbe, hanem egyidejűleg egy minden kétséget kizáróan eredetit is. Ez nem mindig egyszerű. Egy Ferenc József-féle, Velencében vert aranypénzből például egyszerre két példány is a kezembe került és az már a kettőt összehasonlítva is rögtön látszott, hogy legfeljebb az egyikük lehet eredeti. A másik ugyanis egy úgynevezett szabadon vert példány volt, pedig az érméket a XIX. század elejétől már gyűrűbe verték, ami által szabályosan kerekek voltak. Ám a gyűrűbe vert példány is gyanút ébresztett bennem. A tét nem volt kicsi, mivel ez a példány egy igen tekintélyes német aukciósháztól jutalékkal együtt csaknem 37 ezer euróért került egy magyar gyűjtő birtokába. Gyanúmat a Magyar Pénzverő Zrt. kiváló vésnök szakemberei is megerősítették, ám a minden kétséget kizáró döntéshez szükség volt egy eredeti példánnyal való összehasonlításra. Ilyennel viszont Magyarországon egyetlen intézmény sem rendelkezett, ezért a bécsi Kunsthistorisches Museumtól kellett engedélyt kérnünk a náluk őrzött példány megvizsgálására, s csak ezt követően tudtuk a gyűjtő által vásárolt darabot egyértelműen hamisnak nyilvánítani. Álláspontunkat az aukciósház is elfogadta – ami szakmai sikerként is felfogható, hiszen az érempiac egyik vezető szereplőjéről, az osnabrücki Künker cégről volt szó – és a gyűjtő visszakapta a vételárat. Előfordul persze, hogy a szakemberek sem könnyen jutnak közös nevezőre; ilyenkor a már említett nemzetközi szövetség hamisítás elleni bizottságához, az antik és a modern érmek legalább 5-5 neves szakértőjéből álló IBSSC-hez fordulnak, melynek tíz éve én is tagja vagyok. A bizottság először felkéri valamelyik tagját a vitatott érem alapos megvizsgálására, majd az ő jelentése a testület plenáris ülésének napirendjére kerül. Az itt hozott döntés a mi szakmánkban megfellebbezhetetlennek számít.
A profi hamisítvány leleplezése komoly felkészültséget igényel. Tudni kell például, hogy az adott érmet hol verték, mert a különböző pénzverdék ugyanabban az időszakban is alkalmazhattak eltérő technikákat. Bizonyos hamisítási eljárásokat az segít felismerni, hogy ezek törvényszerűen az eredetitől egy-két tizedmilliméterrel nagyobb átmérőjű másolatokat eredményeznek. Igen sokatmondó az érmek felülete is, a matt felület éppúgy árulkodó lehet, mint a teljesen egyenletes verdefény.
- Ha ilyen bonyolult az eredetiség megállapítása, nem túl nagy kockázat-e az interneten keresztül vásárolni érmet?
- A kockázat mértéke alapvetően nem az értékesítés csatornájától függ - tehát attól, hogy aukción, numizmatikai szaküzletben vagy online vásárolunk –, hanem attól, hogy kitől. Az igazi garanciát az értékesítő cég neve jelenti. Az elővigyázatossági szabályok itt is ugyanazok, mint a kereskedelem más ágazataiban. Célszerű tehát ismert, áttekinthető és ellenőrizhető működésű, nagy piaci tapasztalatokkal rendelkező cégektől vásárolni, s mindenképpen ragaszkodni kell ahhoz, hogy a megvásárolt érem mellé számlát is adjanak. E feltételek teljesülése esetén az online vásárlás sem jelent nagyobb kockázatot. Persze ezzel együtt is igaz, hogy az egészen magas árfekvésű tételeket szeretjük a végső döntés előtt kézbe is venni, ezek tehát továbbra is inkább élő aukciókon kelnek el. Ugyanakkor folyamatosan növekszik az az értékhatár, ameddig a vevők hajlandók internetes vásárlásnál is elmenni; a mi „házi” online rekordunk jelen pillanatban 2,4 millió forint. Ez azt jelenti, hogy ma már a Vaterán zajló aukcióink anyagába is be tudunk tenni – és be is teszünk – olyan tételeket, amelyek a nagy élő árveréseinken is megállnák a helyüket.
- A Vatera tavalyi belépésével kialakult a Nudelman Numismatica ma is érvényes, az élő aukciókat, az éremboltot és az online aukciókat egységbe foglaló értékesítési struktúrája. Milyen újdonságokra számíthatunk a következő időszakban?
- Az értékesítés valóban ezen a három csatornán keresztül zajlik, kiegészítve azzal, hogy üzletünk kínálatának egy része is megvásárolható honlapunkon keresztül, fix áron. 2002-ben megnyitott Vörösmarty téri üzlethelységünk az azóta eltelt 12 évben az éremgyűjtők és -kedvelők széles körében vált ismertté és népszerűvé és éppen ez a közkedveltség az oka annak, hogy tovább kell lépnünk; az üzletet kinőttük. Nagy örömmel számolhatok be arról, hogy néhány héten belül megnyílik 126 négyzetméter alapterületű új boltunk a Petőfi Sándor utca 16. alatt, a Hotel Taverna mögött; az átalakítási munkák már javában zajlanak. Remélhetőleg tovább bővülő ügyfélkörünknek itt még színvonalasabb kiszolgálást és többféle szolgáltatást tudunk majd biztosítani.
- Aki ellátogat a Numismatica éremboltba, olyan fantáziaveretekkel is találkozhat – és természetesen vásárolhat is –, amelyek az Ön kezdeményezésére születtek. Kérem, mutassa be ezeket.
- Az ötletet az úgynevezett Artex-veretek adták. A 60-as években a Magyar Pénzverő bizonyos Horthy-pengőkből külföldi megrendelésre limitált példányszámú arany és ezüst vereteket készített, melyek akkor hazai forgalomba nem kerültek, az utóbbi évtizedekben azonban már felbukkannak hazai aukciókon, ahol kb. 300 ezer forint értékű aranytartalom mellett igen jó – 1,5-2 milliós – árakat érnek el. Ezek úgynevezett fantáziaveretek, a Horthy-korszakban csak ezüst próbaveret készült belőlük. Ez adta az ötletet, hogy ezt a sorozatot kiegészítsük olyan 10, 20, 40 és 100 pengős veretekkel, melyek eredetileg próbaveret formájában léteztek. Itt megintcsak fantáziaveretekről van szó, melyek általában 50, esetenként 100 példányban készültek a Pénzverővel kötött szerződésünk értelmében, a Magyar Nemzeti Bank engedélyével. Ezeknek a vereteknek a nagy része már elkelt, néhány példány még kapható üzletünkben. A közelmúltban újabb szerződést kötöttünk 6 arany- és 12 ezüst-termékre, melyek 50-200 példányban készültek, a verőtövek pedig bekerültek a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe, így ezekből az érmekből később sem készülhet már több példány. Ugyancsak elkészült a forgalomból már kivont 1994-es ezüst 200 forintos úgynevezett piefort (vastag) verete 2014-es évszámmal 100-100 tükörfényes illetve verdefényes ezüst példányban, 24-24 réz- és ugyanennyi arany példányban. Ugyanígy készültek piefort veretek az 1992-es, a Lánchidat ábrázoló 200 forintosból is; ezek nagyrészt már el is fogytak, ami jelzi, hogy az esztétikus, értéknövekedést ígérő termékek iránt továbbra is élénk kereslet mutatkozik.
